Bibliatanulmányok > A közel-keleti válság

A közel-keleti válság

A közel-keleti válság

Joseph Candel

Az izraeli-palesztin konfliktus egyik legfőbb vitatárgya egy jeruzsálemi domb, melyet a zsidók templomdombnak, a muzulmánok pedig Al-Haram al Sharifnak azaz a „nemes szentélynek” neveznek. A terület szent helynek számít a zsidók számára, mivel itt állt az utolsó alkalommal i.sz. 70-ben lerombolt régi zsidó templom, amelyet azóta sem tudtak újjáépíteni. A terület ugyanakkor az iszlám vallás három legfontosabb szent helyének egyike.

Ma az Al-Haram al-Sharif egy 35 hektáros területet foglal el, ami Jeruzsálem fallal körülvett óvárosi területének majdnem egy hatod részét teszi ki. Az Al-Aqsa mecset a terület leg-délibb csücskében áll, míg a kisebb muzulmán Szikla mecset a tér közepét foglalja el. A muzulmánok az egész területet szentnek tekintik. A terület autonómiája és Jeruzsálem státusza a tartós békekötés legnagyobb akadálya a régióban.

Palesztinok és izraeli rohamrendőrök csapnak össze a Templom Dombon 2000. szeptember 28-án

Ariel Sharon látogatása a Templom Dombra 2000. szeptember 28-án

Ezt bizonyítja az a 2000-ben történt eset is, mikor az akkori ellenzéki vezető, Ariel Sharon látogatása a helyszínre, több száz izraeli katona és rohamrendőr kíséretében, az eddigi legkeményebb összecsapást robbantotta ki a zsidók és a palesztinok között.

Jeruzsálem, és különösen a templom domb sorsa néhány, a mai időkre vonatkozó, kulcsfontosságú bibliai prófécia témája is. A jelenkor eseményeinek megértéséhez és ahhoz, hogy tudjuk, mire számíthatunk a jövőben, fontos megértenünk ezeket a templom dombbal foglalkozó próféciákat.

A próféciák

Mikor Jézus elmondta tanítványainak, milyen jelei lesznek második eljövetelének, egy 500 évvel korábban íródott ótestamentumi próféciára utalt Dániel könyvéből: „Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, a melyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen… Mert akkor nagy nyomorúság lesz, a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha.” (Máté 24:15, 21)

A Jézus által idézett prófécia így szól: „És seregek állanak fel az ő részéről, és megfertéztetik a szenthelyet, az erősséget, és megszüntetik a mindennapi áldozatot, és felteszik a pusztító útálatosságot.” (Dániel 11:31)

  • Amit Jézus „szent helynek”, Dániel próféta pedig „szenthelynek és erősségnek” nevezett az az akkori zsidó templom által elfoglalt területre vonatkozik.
  • Az „ő”, akire Dániel próféta utal, nem más, mint az Antikrisztusként emlegetett, hamarosan megjelenő világdiktátor (akit a Jelenések könyve a „fenevadként” is említ). 
  • A „mindennapi áldozat” arra a zsidó szertartásra utal, melynek során egy meghatározott állat vérét vagy húsát áldozatként ajánlják fel Istennek az egyetlen igazi zsidó Templomban a bűnök megbocsátásáért. Ezt a zsidók szemében legfontosabbnak tartott szertartást kénytelenek voltak felfüggeszteni, amikor a második zsidó templomot lerombolták.
  • A „pusztító útálatosság” úgy tűnik, hogy az Antikrisztus valamiféle képmása vagy nagyméretű szobra lesz.
  • A „nagy nyomorúság”, amelyről Jézus beszélt, az Úr második eljövetelét megelőző utolsó három és fél éves időszak, amikor az Antikrisztus, saját imádatát kivéve, betilt minden vallást és valamennyi hit követőjét üldözni fogja. Ez az üldöztetés az antikrisztusi diktatúra elleni különféle lázadásokhoz vezet majd, melyeket a diktátor megpróbál majd brutálisan leverni.

Természetesen, ezeknek a próféciáknak a beteljesedéséhez bizonyos eseményeknek előbb be kell következniük.

A zsidók, templomuk lerombolása óta i.sz. 70-ben, nem tudtak élő áldozatot bemutatni Istennek, és számukra az egyetlen elfogadható mód a szertartás folytatásához az eredeti templom dombi helyszínen lenne Jeruzsálemben, ahol jelenleg a muzulmánok Szikla mecsete áll.

Ahhoz, hogy az Antikrisztus megszüntesse a mindennapi áldozatot, az áldozatok bemutatásának újra el kell indulnia. Ahhoz, hogy az élő áldozatok bemutatását a zsidók újrakezdjék, a zsidó templomnak fel kell épülnie. Ahhoz, hogy a templom felépüljön, valakinek engednie kell. Vagy a Szikla mecsetet kell lebontani, vagy a zsidóknak kell a templomot valahol máshol, esetleg a templom domb egy másik pontján felépíteni. Mivel egyik fél sem hajlandó engedni a Templom Domb szuverenitásának kérdésében, úgy tűnik a konfliktus megoldására csak egy szupermen lesz képes.

Az Antikrisztus színre lép

„És [az Antikrisztus]egy héten át sokakkal megerősíti a szövetséget, de a hét felén véget vet a véres áldozatnak és az ételáldozatnak, és útálatosságok szárnyán pusztít, a míg az enyészet és a mi elhatároztatott, a pusztítóra szakad.” (Dániel 9:27) Az élő Biblia fordításában ez a vers így szól: „Ez a király [az Antikrisztus] hét éves szerződést köt a néppel, de az idő felén, megszegi ígéretét és leállítja a zsidók áldozatát és az engesztelő áldozatot.”

Dániel könyvéből a 11:28-31 versek, ugyan az a szövegrész, melyre Jézus is utal, mikor a „szent szövetséget” említi, szintén erre a hétéves szövetségre, vagy szerződésre utalnak. Azért „szent szövetség”, mert valamilyen módon köze lesz a valláshoz. A szerződés nagy valószínűséggel az Antikrisztus, a zsidók, a muzulmánok és a keresztények közötti egyezmény lesz, ami Jeruzsálemet nemzetközi várossá nyilvánítja, és egyenlő hozzáférést garantál a helyszínhez valamennyi hit követőjének.

A zsidók végre újjáépíthetik Templomukat és folytathatják majd az élőáldozatok bemutatását. Három és fél éven keresztül látszólag minden jobbra fordul. Úgy tűnik, hogy az Antikrisztus Jeruzsálemet teszi majd meg világbirodalma fővárosának, mivel a Biblia azt mondja, egy idő után a zsidó Templomból irányítja majd az eseményeket (II. Thessalonika 2:4).

„De a hét felén véget vet a véres áldozatnak és az ételáldozatnak” (Dániel 9:27). A világkormány ezen a ponton felállítja az Antikrisztus „élő” képmását (valószínűleg valamilyenfajta számítógépről lesz szó), azaz a „pusztító útálatosságot” a szent helyen, a Templom területén, és azt követeli, hogy az egész világ leboruljon előtte és imádja, az ellenállóknak pedig a halállal kell szembenézniük (Jelenések könyve 13:14-15).

„Ne csaljon meg titeket senki semmiképen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia, 4 A ki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, a mi Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát.” (II. Thessalonika 2:3-4)

Hosszú távú előrejelzés

A világ helyzete, különös tekintettel a Közép-keletre, a szerződés aláírásáig egyre rosszabb lesz. A szövetség aláírását követően látszólag javulnak majd a dolgok egy ideig, a hamis messiás, az Antikrisztus uralma alatt. A Nagy Nyomorúság alatt sajnos minden sokkal rosszabbra fordul majd. Ezt követően azonban, miután Jézus visszatér, hogy megmentse Övéit és elvigye őket magával a mennyországba, mindenki, aki Jézust követi, élete legboldogabb szakaszának néz elébe! Ezt a „boldog befejezést” kell szem előtt tartanunk, azokban az években, mikor a dolgok nehézre fordulnak!